Saját sál
Imádkozó az életritmust
Saját sál
A másik reggel turkálni a fiókokban az én Dresser.
Között ezer haszontalan dolgot, amit én találtam sálat, kifakult rongy szegény.
Én már teljesen feledésbe merül, és túl sok maradt egyedül.
Én is szívesen azonnal bezárta a fiókot, és elfutottam.
Ahelyett, meggondoltam magam.
Saját sál, kék és piros csíkos,
voltál zavarta napomat;
akadályozták az életem;
6 újra megjelent kérdésre mindent.
Bezártam a hátsó égő tudatom a múlt cserkész
mert túlságosan félt ugrás;
mert félek, hogy igent mondtam, igen, szükség más eszközökkel;
mert félek, hogy hagyjam ott egoizmus és tárt karokkal a nagylelkűség.
Saját sál, akkor már a szokásos, hogy az én vezette növekedés.
Te voltál szép és fényes, a nap ígéretét és én viseltem nagy büszkeséggel.
Te voltál a "tudat" és én azt tanította, hogy a törvény a felderítők nem szabad úgy tekinteni, ha csak dolgozni, de az élet minden pillanatát.
Ott voltál, majdnem olyan, mint egy "kötényt", amikor csinálok szolgáltatást a konyhájába.
Mindig ott voltál, mint a "bátor tanú", amikor átmentem a város a busz, és az emberek incselkedett velem.
Voltál, mint egy "gyűrű" szőtt sálakat, hogy emlékeztesse a csoport, amelyet a Közösség épül fel sok testvér.
Ma találtam egy régi barát. Én arra a múltunk.
A mi utunk együtt volt fényes.
Igazad van. Szeretném megosztani veletek a nyak körül,
mondani, igen, igen a megújult az ígéretemet;
választani nagylelkűség;
anélkül, hogy gondoltál rám;
szolgálni.
Köszönöm, sál, amit vissza a vágyam, hogy vegyenek részt!
Atyja István Abbey Sant'Antimo
